Egy majdnem kihalt illetve egy napjainkban általánosan használt technológiát összehaonlítani nehéz feladat. A csészés csapágyakkal már csak elenyésző számú kerékpár hagyja el a gyártósorokat, mivel a monoblokkos kialakítás már igen olcsón elérhető és teljesítménye összehasonlíthatalanul jobb a csészés megoldásnál. De lássuk, hogy milyen fajták léteznek mindkettőből.

 

 

Csészés középcsapágy

 

Alapvetően két fajtája létezik, a beütőcsészés és a csavaros kivitel. A fő különbség, hogy a beütőcsészésnél a vázba kell egy csapágyfészket beütni, amire felfekszenek majd a csapágygolyók, a csavarosnál pedig a váz előre kialakított menetes részébe kell betekerni a csapágyházat. Ezeknél a meneteknél 3 fajta terjedt el. A leginkább használt az angol menet (ilyen a kerákpárok kb. 98%-a), elvétve találkozhatunk még olasz menettel (nem meglepő módon az olasz kerékpároknál) és francia menettel (nagyon ritka, szinte teljesen eltűnt szabvány).

A csapágyrendszer 4 különálló részből áll. Tengely, csapágyak, csésze(beütős v. csavaros), kónuszok-kontraanyák. Itt a tengely előre kialakított (jó esetben felpolírozott) része és a csapágycsésze közé szorulnak be a csapágyak, és így segítik a gondtalan gördülést. Mostanság már csak elvétve találkozhatunk értékelhető minőségű csapágykészletekkel.

 

 

Monblokkos középcsapágy

 

Napjaink legelterjedtebb és legszéleskörűbben használt középcsapágy fajtája a monoblokk. A legfontosabb különbség, hogy a monoblokk zárt ipari csapágyakkal van szerelve, a golyós-kónuszos megoldás helyett. Ezek teherbírása sokkal nagyobb, élettartamuk többszöröse a hagyományosénál. Másik fontos előnyük, hogy a csapágy a tengelyre van sajtolva így nem kell a beállításokkal bajlódni, csak egyszerűen a hejére kell csavarni egy speciális szerszám segítségével, így lötyögésnek és szorulásnak helye nincs. Egyetlen hátrányként meg kell említeni, hogy ha a szerkezetben valami oknál fogva hiba lép fel (ez amúgy nem túl valószínű), az egész cserére szorul, nem csak a kérdéses alkatrész, mivel a monoblokk bonthatatlan. Szerencsére ez ritkán fordul elő. Természetesen a monoblokkokból is létezik a fentebb említett angol, olasz és francia menetes.

 

Monoblokkok fajtái:

 

Tengelyük végződése és a csapágy elhelyezkedése szerint teszünk különbséget a monoblokkok között. Általánosan használt végződés a négyszöges kialakítás. A megnövekedett igénybevételre és az extrém felhasználásra fejlesztették ki az ISIS szabványú rendszert, mely 10 bordával (karommal) csatlakozik a hajtóműhöz, ami merevebb és erősebb, mint a négyszöges. E mellett természetesen a gyártók használnak saját szabványokat, melyek rögzülése biztosabb, erőátvitele, szerkezeti merevsége nagyobb a négyszögtengelyénél. Ilyenek például a Shimano Ocatlink, Truvativ Howitzer, Campagnolo Ultra Torque.

A csapágyak elhelyezkedése alapján két féléről beszélünk. Van a „hagyományos“ belső csapágyazású és a külső csapágyas rendszer. A külső csapágyasnál a vázon kívül helyezkedik el a csapágy. Ez a megoldás sokkal mervebb, mivel az ipari csapágyakat messzebb lehet egymástól elhelyezni, egészen közel az erőkifejtés helyéhez. Ezt a technológiát leginkább az integrált tengelyes hajtóműveknél alkalmazzák, melyeknél a tengely a hajtómű része és nem a csapágyé (lásd: Hatóműrendszer cikk).

 

A technikai áttekintés után térjünk rá a cikk valódi témájához. Melyik legyen? A válasz egyértelmű. Ha kerékpárukban eleve monoblokkos renszer dolgozik, akkor eszünkbe se jusson azt másra cserélni. Ha pedig csészés és nem úgy szuperál ahogyan kellene, és kerékpárunk kompatibilis a beszereléshez, máris cseréltessük monoblokkosra. Az árkülönbség nem számottevő, sőt ár-érték arányban a monoblokk messze megelőzi a csészés csapágyazást.